COCKTAIL
Nem szerelem. Nem is barátság.
Édes, kesernyés keverék.
Idegtépő szeszélyes percek,
céltalan összesímulás…
Piros és lila lámpák,
egymásba olvadt testek.
A szememmel kereslek,
míg mással járom.
Dobol a zongora, sír a hegedű,
kacag a saxofon:
megint te vagy a párom
és szédül a terem…
Édes – kesernyés coctail:
egy táncnyi szerelem.
A táncból sohasem elég,
a csókból sohasem elég,
így nem vágyódtunk sose még---
S egy cseppnyi jég
mégis a poharunkba hull.
Némán és szótlanul
idegenül lessük egymást,
semmit sem tudok rólad,
csak táncolok veled,
nézem a szemed…
Mindenféle történik a világban,
vidám és szomorú dolog.
Kétnegyedes ütemben
vált a lábam
s egy buta kis foxtrottot dúdolok…
Semmit sem tudok rólad,
tegnap nem voltál,
holnap nem leszel,
semmi közöd velem!
Hangulatlámpa. Cocktail.
Egy táncnyi szerelem.
Barsy Irma, A befalazott lélek, Budapest, 1943